A túrógombóc egy egyszerűen elkészíthető, régi, hagyományos desszert. Klasszikus verziója tehéntúróval, tojással és búzadarával készül. Ha szeretjük a hagyományos recepteket, de újítani szeretnénk a megszokott alapanyagokon; egy egészségesebb, de legalább annyira finom növényi „túrógombócot” ennénk, akkor az alábbi receptet ajánlom nektek 😊 Növényi változatát egyszerűen elkészíthetjük fermentált kölesből. Természetesen akkor is finom lesz a „túrógombóc”, ha nem fermentáljuk előtte a kölest, de olyan egyszerű és annyival egészségesebb és finomabb lesz tőle, hogy kár kihagyni.
HOZZÁVALÓK (20-25 kisebb méretű gombóchoz):
A fermentált köleshez: 200 g köles, 700 ml szűrt víz, 2 kk cukor
A “túrógombóchoz”:
- fermentált köles
- 0,5 – 0,7 l növényi tej
- 2,5 dl zabtejszín (el is hagyható, de a tejszínnel “zsírosabb”/krémesebb állagot kapunk)
- 150 g növényi tejföl vagy 100 g szójajoghurt
- 3-4 ek nyírfacukor (eritrit) – ízlés szerint édesíthetjük bármilyen cukorral
- 2 kezeletlen citrom reszelt héja
- fél citrom leve
- 3-4 ek búzadara
- 2-3 ek útifűmaghéj
- 100-150 g zsemlemorzsa
- kk fahéj
ELKÉSZÍTÉS:
Először is készítsük el a fermentált kölest. Forró vízben többször alaposan átöblített 200 g nyers kölest tegyük egy jól záródó 720 ml-es steril befőttesüvegbe. Adjunk hozzá két evőkanál cukrot majd töltsük tele az üveget szűrt vízzel úgy, hogy egy ujjnyi hely maradjon az üveg fedeléig (ha nincs kéznél vízszűrő, a vizet fel is forralhatjuk, majd visszahűtjük). Ezután csavarjuk az üvegre a tetejét és hagyjuk állni (fermentálódni) a kölest szobahőmérsékleten 5 napig. 5 nap után felhasználhatjuk vagy tovább tárolhatjuk hűtőben akár 2-3 hétig is. Minél tovább erjesztjük annál finomabb lesz.
Fermentálás után a kölest átöblítjük majd feltesszük főni kétszeres mennyiségű növényi tejben. Nagyon sok folyadékot felvesz, így időnként érdemes azt pótolgatni. Főzés közben adjuk hozzá a zabtejszínt. Amikor a köles megfőtt, mielőtt levesszük a tűzről, adjuk hozzá a cukrot, a citromhéját, a búzadarát és 2-3 percig még kevergessük, hogy a búzadara megszívja magát. Ezután vegyük le a tűzről és hagyjuk langyosra hűlni. Ha kihűlt hozzáadjuk a citrom levét, a növényi tejfölt és jól elkeverjük. A tejföl el is hagyható, nélküle is finom citrusos ízvilágot kapunk, de hozzáadásával “túrósabb” ízvilágot kapunk. Az így kapott massza elég lágy lesz, ezért a végén állítsuk be az állagát útifűmaghéjjal és/vagy zsemlemorzsával. Annyit tegyünk bele, hogy jól formázható legyen a massza. Én csak útifűmaghéjat tettem bele, így elég lágy, de már formálható gombócokat kaptam.
Közben tegyük a zsemlemorzsát száraz serpenyőbe a fahéjjal és pirítsuk le. Kézzel formázzunk gombócokat a kölesből és forgassuk bele a pirított zsemlemorzsába. A gombócokat tálaljuk porcukorral vagy vaníliáscukorral kikevert növényi tejföllel. A zsemlemorzsás pirításnál a prézli mellé kerülhet cukor vagy darált dió is- ezektől még finomabb lesz majd a desszert. Ha pedig házi vagy panko morzsában forgatjuk meg a gombócokat, sokkal ropogósabb lesz a külsejük.
